Az első és a legfontosabb, hogy ez még bőven változhat a jövőben. Az audiofil világ felé való érdeklődésem még alig fél éves, rengeteg lemaradásom van és még több irányba fogok tudni fejlődni még.

Annyit még hozzátennék, hogy őket nyilván az általam elérhető legjobb minőségben hallgatom és a foobar2000 programot használom általában (BT eszközök esetén VLC playert használok telefonról). Ez némelyik számnál csak CD minőséget jelent (44,1 kHz és 16bit), némelyiknél egészen jó minőséget jelent (192 kHz 24bit). Viszont mivel pontosan tudom, hogy engem mennyire zavart az, hogy amikor egy fülhallgató tesztet ahogy olvastam nem tudtam beszerezni azokat a zeneszámokat, amikkel teszteltek, ezért amíg a dropbox nem tiltja le, addig a számokat innen tudjátok letölteni.

Na, de nézzük inkább a listát:

1: AC/DC - Thunderstruck

A szám elején is szeretem, ahogy kihasználja mindkét oldalt, de ami még többet elmond, az a "thunder" maga. Egy dinamikusabb fülhallgatóval az ember nem tud egy helyben maradni, annyira... lendületes, hogy amikor meghallom a számot, már várom, hogy mikor csapnak a dobok közé, már mozog is a lábam és legszívesebben ugrálva üvölteném én is a számot - na, ezt a hatást nagyon kevés füles tudta idáig kihozni belőlem. De nem lehetetlen.

2: Jennifer Warnes: Way Down Deep

Ezzel a számmal történt az első találkozásom a némileg jobb minőségű zenével... emlékszem, előtte egy CX-150-et használtam, amire már nagyon büszke voltam, hogy végre minőségi fülhallgatót vettem. Aztán utána meghallottam ezt a számot noname DAC-kal és egy RHA T20i-vel... utána pár nappal később pedig egy Lotoo PAW Golddal és egy HD 650-nel - hát egészen más megvilágításba helyezte a zenét és, hogy mit is hívunk annak. Én azon kevések tartozom, akiket a vokál csak idegesít ebben a számban - én a rengeteg különböző dobért jövök, ami átjárja a tested, amikor öblös hangjuk megszólal. Parasztkavítás, indeed, de nagyon működik.

3: The Who: Baba O' Riley

Az az intro... ahogy becsukod a szemed és hagyod, hogy a zene körülöleljen és a billentyűs hangszerek csak tegyék a dolgukat... szintén nem a vokál a kedvenc részem, de hát azért a The Who The Who marad. Az, hogy utána beugrik, hogy bazki, ez milliószor hallottad amúgy is a CSI: Miami introjában már csak külön poén!

4: Pink Floyd: Dark Side of the Moon: Time

Sokak szerint a DSotM minden idők egyik, ha nem a legjobban masterelt albuma. Az elején az órák nagyon jól visszaadják, hogy mennyi részletes ill. tág a hangkép, később is van bőven mit hallgatni: a rengeteg apró hang, amit csak akkor vesz észre az ember, ha figyel rá, a halk, szívdobbanás-szerű basszus a háttérben, ahogy a zongora keveredik a dobbal... mestermű az egész.

5: binaural knocking on wood door

Az audiocheck.net ultimate headphone testjéből loptam a fájlt, ami egy binaurális felvétel arról, ahogy egy faajtón kopogtatnan: egészen zseniális felvétel, én úgy, hogy tudom, hogy a playlistben van néha ránézek az ajtóra, amikor megszólal. A binaurális egy olyan felvételi mód, amikor egy emberfejet modelleznek le és a fülhöz rakják a mikrofont, így tökéletesítve a térhatást, hiszen a saját testünk is hatással van arra, ahogyan a hangot érzékeljük.

6: Dire Straits: Sultans of Swing

kicsit akusztikusabb vizekre eveztünk, sokkal "lágyabb" ez a zeneszám, sokkal inkább "melegebb" megszólalást kíván: mintha az ember a naplementében ülne egy sivatakban egy tábortűz mellett és ott hallgatná Mark Knopfert. 

7: Chris Jones: Long After You're Gone

Azt hinné az ember az első pár másodpercben, hogy ez is egy lágyabb, kellemesebb hangzású szám: pedig egyszer megjön a minden teret betöltő basszus és az ember már nem is tudja, hova figyeljen, a fülében dörömböző basszusra, az akusztikus gitárra, a férfi énekhangra... Nem annyira könnyű szám, néha feladja egy-egy fülhallgató vele a küzdelmet és a mély helyett csak sistergést ad ki vagy csak simán elnyomja a gitár; míg más fülhallgatóknál pont fordítva. A mélyekre nagyon érdemes figyelni, hogy hogyan alkalmazkodik a többi az énekhez és a gitárhoz.

8: Yosi Horikawa: Bubbles

A részletesség és a színpadkép tesztelésére tökéletes szám, annyi különböző apró helyről jön a zene, hogy az ember győzi őket különválasztani és annyira sokat mozognak a "pingponglabdák", hogy néha csak ülök, becsukom a szemem és látom magam körül a pingpong labdákat pattogni ide-oda...